Csoportos szupervizió

Részletes leírás:

A szupervíziós szemlélet a szakmai felkészültség hiányosságaira nem visszavezethető nehézségek feldolgozásában nyújt segítséget, és teszi egyúttal a szakmai és személyes én közötti szűk mezsgyét átjárhatóvá, illetve a két szintet integrálhatóvá. Ez az integráció, a szupervízióban megvalósuló szakmai személyiségfejlesztés vezet el szervezeti szinten a problémák teljesebb megértéséhez és globálisabb feldolgozásához, a szupervizált szintjén pedig ahhoz a képességhez, hogy személyes fejlődését szakmai hozzáértésében is kibontakoztassa.

A szupervízió jellemzően ülések egymást követő sorozatát jelenti. Ezáltal lehetőség nyílik visszatérni egy konkrét egyéni problémára, így nemcsak a probléma megértése, hanem az abból következő akciók értékelésére, feldolgozására is sor kerülhet. A szupervízió tehát a változás nyomon követését is ígéri.

2. Tapasztalati tanulás A szupervízió jellegzetessége, hogy mindig valódi, interaktív helyzetekhez kapcsolódik (amelyek az ülésen jönnek létre), ahol a már megszerzett tapasztalatok feldolgozására és a szupervizált működésének alapvető módosulására van lehetőség. A csoporttag aktívan részt vesz a feldolgozási folyamatban, újra átéli azt a helyzetet, amelyben problémája keletkezik, és így kapcsolatba kerül a felismert elakadás mélyén rejlő gátakkal. Belátást nyerhet saját működési dinamikájáról, felismerheti működési mechanizmusait, meghatározó elő-feltevéseit. Ezek a felismerések teszik a tanulási helyzetet élővé és előremutatóvá.

3. Fókuszban: konkrét problémák, problémamegoldó folyamatok A szupervíziós folyamatban a munkacsoport átalakul az aktuális problémát feldolgozó teammé, amely minden támogatást megkap ahhoz, hogy optimális hatékonysággal dolgozva, a saját működését is átvilágítva vegyen részt egy feltáró folyamatban. Így nemcsak a konkrét elakadás jobb megértése, a problémák feloldása válik lehetővé, hanem a rész-vevők probléma megoldási folyamatai is fejlődnek.

4. Megoldás helyett keresés A szupervízió elsődlegesen nem válaszokat keres, hanem ahhoz segíti hozzá a szupervizáltat, hogy eljusson az “igazi” kérdéséig. Ennek megtalálása csak olyan felismeréseken keresztül lehetséges, amelyek már a következő lépést, ha úgy tetszik a választ is magukban rejtik.

5. Egyéni fejlesztés – csoportban Minden ülésen egyszerre egy szupervizált adja a témát, amellyel a csoport dolgozik. A résztvevők kérdéseikkel és saját hipotéziseikkel segítik a fókuszban lévőt, hogy ő közelebb kerüljön a saját kérdéséhez, megértse, hogy hol is akadt el a probléma megoldási folyamatában. A csoport ereje a koncentrált figyelemben és a több szempontú, kreatív megközelítésekben van. Minél jobban meg tud jelenni a csoportban a tagok különbözősége, annál nagyobb az esély arra, hogy az adott szupervizált megkapja azt a specifikus segítséget, amely számára a leginkább használható.